"Ritka, hogy egy színházban a társulati tagok ennyire szeretik egymást. Fantasztikus egy ilyen család. És én szeretek beletartozni!" - mondta elérzékenyülve Lévay Szilveszter, aki Michael Kunze szövegíróval az Elisabeth és a Mozart! után harmadik nagy sikerét aratta a Budapesti Operettszínházban.

A Rebecca - A Manderley-ház asszonya március 18-ai és 19-ei premierjén tombolt a közönség. A komponista meghívására a magyar fővárosba érkezett Broadway-producer, Ben Sprecher csak ennyit mondott, örülne, ha New Yorkban ki tudna állítani majd a musical ottani premierjén egy olyan nagykaliberű szereposztást, amilyenből Budapesten kettő is bemutatkozott.

Michael Kunze-Ben Sprecher-Lévay Szilveszter (Fotó: Éder Vera)

A két történelmi tárgyú musical után irodalmi alapot választott a sikerszerző-páros, ám nem Daphne du Maurier regénye volt az első, ami eszükbe jutott…

"Emlékszem, 1997 tájékán, amikor a Mozart!-ot befejeztük, Los Angelesben diskuráltunk Michaellel. Azon tűnődtünk, mi lesz a következő anyag - emlékezik Lévay Szilveszter. - Szóba jött Emily Brontë-től a Wuthering Heights, az Üvöltő szelek. Tudtuk, nagy fába vágtuk a fejszénket, de aztán rájöttünk, hogy egy brit popénekes már koncertformában megcsinálta ezt a regényt, nem nagyon sikerült neki, ezért hagytuk. Utána egy másik témába szerettünk bele, a Wonderful Life-ba, ami filmen nagy siker volt, Frank Capra rendezte Az élet csodaszép címmel. Szórakoztatott minket, ráadásul karácsonyi a sztori, beleszerettünk. De a Copyright-nál volt kontaktom Los Angelesben, s megtudtuk, már 5-6 musicalt próbáltak belőle írni, ezért inkább ezt is elvetettük. A katapult aztán mégis a Wuthering Heights lett, mert tudtuk, Laurence Olivier-vel film is készült belőle. Eszünkbe jutott, hogy a Rebeccából Hitchcock ugyancsak vele csinált mozit. Ő lett a vezérfonalunk…"

Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra

A szerzők ezek után egy hétig reggeltől estig csak arról beszélgettek, azt találgatták, hogy lehet-e jó színpadi drámát, majd musicalt készíteni a sztoriból. "Több napig rosszul mentek a dolgok. Éreztük a nehézségeket. Majd a hét legvégén úgy döntöttük, belevágunk. Két karakter segített ebben. Én és Mrs. Danvers. Miattuk írtuk meg a musicalt…"

Merthogy a komponista szerint a lány szerény, aranyos, s okos. Mrs. Danvers pedig titokzatos, a háttérben tevékenykedik, nem érzi rajta a néző, hogy veszélyes. S ez Lévay Szilveszter szerint zenei szempontból nagyon izgalmas volt, nekik köszönhetően érezte, lesz ebből musical… "S az már csak hab volt a tortán, s ez a nagy titok, hogy a címszereplő, Rebecca sehogy sem jelenik meg a darabban, csak beszélnek róla…"

Lévay Szilveszter nagyon szerette Daphne du Maurier regényét is. "Egyéni stílusa van. Angolul olvastam, általában koncentrálnom kell ilyenkor, de ez könnyen ment. Nem komplikáltan írt Maurier."

Polyák Lilla

Miután megegyeztek a témában, még egy hétig maradtak Los Angelesben, de mindketten visszavonultak a dolgozószobába, a stúdióba. "Nekikezdtünk a tematikai kompozíciónak. Michael a jeleneteken dolgozott, én témákat, dallamokat próbálgattam. Aztán egy hét után összeraktunk, amink volt." Természetesen a két főszereplőnő dalainak témái születtek meg először. Mrs. Danvers két nagy száma, a Mégis él tovább, s a Rebecca, amiket a házvezetőnő karakterének sötét tónusai inspiráltak, valamint a prológ zenéje, amit Én ad elő, az Egy álom már csak Manderley…

A két szerzőt, ahogy a nagy elődöt, Puccinit is, a női karakterek fogták tehát meg. Ahogy Lévay Szilveszter mondja, érzik a feminin emóciót. "Szövegileg, zeneileg jól ki tudjuk fejezni, amit egy asszony érez. Közelebb állnak hozzánk, mint a férfiak érzelmei…"

Bár kivétel most is akadt. Ráadásul egyszerre kettő. Mert munkamódszerük a következő: "Te csak komponáld meg a zenét, én majd hozzákapcsolom a szöveget" - mondja mindig Michael Kunze. Maxim nagy dalának viszont a verse született meg először. "Michaelnek nagyon jó a ritmikája. Az Úgy kísért e jégmosoly, amikor Maxim bevallja feleségének, mi is történt, komplikált szám. Gyönyörű élmény volt szövegre írni. Nagyon segített, hogy Michael diktált, remekül megírta Max lelki hullámzásait. A vers vitt előre. Persze, hogy a női emóciókat jobban szeretem zenébe átültetni, de Michaelnek köszönhetően remekül éreztem Max szétszakított, belső életét is. Megfogott…"

Vágó Zsuzsi és Szabó P. Szilveszter

Komponista és zeneszerző egy idő után már csak havonta találkozott. Lévay Szilveszter otthon dolgozott, általában nap közben - így szereti. "Reggeli közben belehallgatok magamba, milyen is a kedvem. Jó-rossz-komoly-huncut? Aztán ezeket megosztom a darabbal. Mindig is tudtam, éreztem, hogy ennek a musicalnek nem szabad horrorsötétnek lenni. Készítettem zenét horrorfilmekhez, ismerem ezt a világot, s tudtam, hogy itt most nem szabad túl fekete tónusokat belevinnem . Elég, ha dráma, ha titokzatos feszültség van benne. A veszélyt kell megmutatni, de nem szabad előérzetet nyújtani… Ráadásul Danvers csak veszélyes, de nem gyilkos. Imádta Rebeccát, ő volt az istennője, s miután meghalt, senkit nem akart beengedni az ő világába" - vélekedik a zeneszerző.

Miután készen voltak a dalokkal, jöhetett a hangszerelés. "Zenei festőnek tartom magam, aki olajjal dolgozik, persze először ceruzát használ. Michaelnek is további ihletet ad, amikor már többet lát a zenei képemen…"

Az elmaradhatatlan köszönő csók a színház direktorának

Ám a színpadi megvalósításba már nem szeretnek beleszólni. Persze van egy képük az előadásról. "Muszáj, hogy legyen egy realisztikus összeköttetésünk a színpaddal. Sokszor mondom Michaelnek, hogy mindent írjon bele a könyvbe, ne korlátozzuk magunkat, a rendező lássa-érezze, mihez tud nyúlni. Aztán úgyis az kerül közönség elé, amit a tervező és a színpadra állító akar." Sőt, a két szerző konstruktívan dolgozik együtt a kreatív csapattal. Lévay Szilveszter szerint inkább nekik kell megmondani, hogy milyen változtatásokat képzelnek el a darabon, a könyvben, a partitúrában. "Ez Magyarországon már remekül működik KERO®-val és Béres Attilával is. Michael mondja is sokat: a Te magyarjaiddal mindig meggyőztök…"

Együtt a tapsrendben

Persze a szerzők szeretik tudni, hogy kik játsszák majd az előadást, ezért a válogatásokon igyekeznek ott lenni. "Nagy titok a cast…" - mondja Lévay Szilveszter. Persze, Magyarországon már a társulat nagy részét ismerték mindketten. "Janza Kata évek óta a szívemben van, rá gondoltam Danversként. Polyák Lillát még Bécsből ismerem, s nagyon kellemesen csalódtam benne a meghallgatáson. S tényleg fantasztikus a házvezetőnő szerepében. Max és Én párosának alakítói pedig zseniálisak. Ugyanis teljesen eltérőek, gyakorlatilag más előadás születik meg, amikor Dóri és Zoli, s más, amikor Zsuzsi és Szilveszter van színpadon… Mindannyiuknak megvan a saját stílusa, ami viszont nem távolodik el a darabtól. Örülök a teljes csapatnak. Remek hozzájuk tartozni!"

Janza Kata

S a hölgyek persze továbbra is ott vannak Lévay Szilveszterék életében. Két musicaltémán dolgoznak Michael Kunzével, de konkrétumokról nem beszél. "Annak a bizonyos első két hétnek el kell múlnia, hogy kiderüljön, lehet-e színpadra tenni a sztorit, illetve, hogy jönnek-e a kis ötletek. Csak utána mondok címet vagy tematikát. De mindegyiknek megvan a maga varázsa, s az egyikben nők a főszereplők…" Persze a komponista, mint sikeres dalszerző és filmzene-komponista nem adta fel a másik két területet sem, habár hozzáteszi, szakmai életének 98 százalékát már a musicalek teszik ki… Néhány hete azért írtak egy pophimnuszt Michael Kunzével egy díjátadásra, amin sikeres hölgyeket díjaztak… Mozihoz pedig akkor írna zenét, ha megfogná a film, s ha az inkább szerelmi történet vagy dráma lenne - nőkről…

Azon a kérdésen, hogy van-e nagy kedvenc musicaljei között, Lévay Szilveszter mosolyog, s azt válaszolja: "Hagyom magam befolyásolni…" Mert ott van a legutóbbi premier, a Marie Antoinette, ami Németországban és Japánban is nagy siker. Dél-Koreában a Mozart!-ot imádta, amikor néhány hete színpadra állították azt. Bregenzben februárban az Eliasbeth-be szeretett bele újra, akkor került műsorra ott. Következő nagy feladatuk Michael Kunzével a Rebecca londoni premierje lesz, amit 3 éve készítenek elő. De most persze a Manderley-ház budapesti asszonyaiba szerelmes…